Történelem

A dohány eredetileg Dél-Amerikából származik. Habár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy Kubába mikor érkezett azt mondják mindez időszámításunk előtt 2000 és 3000 között történt. A dohányt az őslakosok csodálatos gyógyszernek tekintették és fontos szereplője volt a vallási, politikai és társadalmi ünnepségeknek. Meghatározó része lett a mezőgazdaságnak és a mindennapi élet egy elválaszthatatlan szereplőjévé is vált egyúttal.

Az európaiak akkor találkoztak először a dohánnyal, amikor felfedezték Amerikát . Rájöttek, hogy óriási fizikai és lelki öröm forrása a feldolgozott dohánynövény. A dohányzás hamarosan el is terjedt az Öreg Kontinensen. Ahogy az várható volt, Spanyolország volt az első ország, ahol a dohány leginkább elterjedt. Spanyolország volt ugyancsak az első, ahol büntették a dohányzást. A szokás később Perzsiára, Japánra, Törökországra és Oroszországra is kiterjedt, ahol a legkegyetlenebb büntetésekkel tiltották a dohányzást. Érdekes módon amint egyre inkább teret nyertek a dohányzási tilalmak, a dohány egyre inkább lett használatos gyógyászati célokra.

1717. április 11-én V. Philip király egy királyi dohánytermesztő monopóliumot létesített Kubában. Ez az Estanco del Tabaco néven lett ismert a történelemben. Azok a dohánytermelők, akik ellenezték ezeket a súlyos törvényeket életüket vesztették. A monopólium 1817. június 23-áig volt érvényben, amikor egy királyi rendelet eltávolította a monopóliumot, engedélyezve a szabad kereskedelmet Kuba és a világ más ismert részei között, azzal a feltétellel, hogy az a spanyol kikötőkön keresztül bonyolódhat.

Nem használtak rabszolgákat a dohánytermesztésben. A cukornád nem volt egy kifinomult növénytermesztési mód és a rabszolgákat lehetett használni annak termesztésére és betakarítására, de ahogy José Marti mondta, a dohánnyal olyan óvatosan kell bánni, mint a finom hölgyekkel. A Kanári szigetekről származó emigránsok dolgoztak a dohányföldeken, és belőlük alakult ki a kubai farmerek rétege . A 19. század véglegesen megerősítette Kuba dohánytermelését. 1859-ben közel 10 000 dohányültetvény volt a szigetországban és 1300 szivargyár a fővárosban. Kuba a 20. századba nagyon bizonytalan körülmények között lépett be, mert a pusztító függetlenségi háború éppen csak véget ért.

Termesztés

A kubai szigetvilág nagyon közel van a Ráktérítőhöz. A nyugati részén - ahol a legjobb dohányt termesztik a világon - 79%-os relatív páratartalom van, az átlagos éves hőmérséklet 25 felett van és különösen kedvező a csapadék éves mennyisége a dohánytermesztés számára .

Ráadásul ezekhez a speciális éghajlati jellemzőkhöz még hozzájárul az, hogy a talaj kémiai és mezőgazdasági összetétele ezeken a területeken a legjobb, ami elképzelhető a dohánytermesztéshez. Mindehhez hozzájárul még az összes tapasztalat és gondoskodás a kubai dohánytermesztők részéről, akik sok lépést tettek, hogy megalkossák a Havanaszivart . Mindent megtettek és megtesznek mai is, hogy a legjobb minőséget folyamatosan fenn tudják tartani.

A termesztési folyamat a vetőmag ültetésével kezdődik, ami a legvédettebb körülmények között nő a csírázásig és addig amíg a palánta meg nem erősödik, ami körülbelül 40 napig tart. Ezalatt felkészülnek arra, hogy átültessék a földbe. A palántákat fokozatosan ültetik ki, amit októberben kezdenek. A leveleket a palántázás utáni 45. és 80. nap között szedik. Később a leveleket egy kezelőhelységbe viszik, ahol szárítják és fermentálják. Az osztályozó házakban –amelyek nagy gazdasági és társadalmi jelentőségűek - szakképzett munkások , akiknek a legtöbbje nő, gyengéden és finoman válogatják, osztályozzák a leveleket.

A kubai szivargyártás

A gyárban a leveleket, amiket a borítóleveleknek fognak felhasználni , különválogatják és meglocsolják vízzel, hogy visszaállítsák a nedvességét amit a kezelés alatt elveszített és korrigálják a törékenységét. Később szín és méret szerint osztályozzák a leveleket. Nyirkos ujjal dörzsölik, húzogatják, kisimítják és átvizsgálják az összes levelet. Aztán 18 és 20 fajta levelet választanak ki, amelyek a havanaszivarok borítását fogják ellátni. A legigényesebb munka a szivarkészítő munkája. Elhelyez egy fél levélnyi kötőanyagot az asztalon aztán a különböző fajtájú levelek válogatásából egy halmot formál. A szivar fedésére elsimítja a csomagolást, levágja a széleket a késével és becsomagolja a szivart. A már majdnem készhavanaszivart gyengéd kezek dolgozzák meg. A kés lapos felületének nyomásával tökéletesen lesimítják a szivart és a végén a kialakítják a szivarnak azt a felét amely a dohányos szájába kerül. Ezután a szivart egy apró vízszintes vágóba helyezik és a csúcsát levágják a kívánt hosszúságúra. Következik a forma és a méret ellenőrzése, majd a havanaszivarokat gyengéden átkötik egy szalaggal és 50-es csomagokban helyezik őket. Aztán egy vákumkamrába kerülnek ahol járványmentesítik a szivarokat. Azután további 3 hétig egy újabb tárolóhelyiségbe kerülnek , hogy eltávolítsák belőlük a felesleges nedvességet. Aztán a minősítő/osztályozó részleg illetve utána a csomagolási részleg munkáján a sor. Legutoljára arra a helyre kerülnek a szivarok ahol a gyűrűk helyezik fel reájuk.

A minőségellenőrzési csoport mintákat vesz minden szivarsodró munkájából , hogy ellenőrizzék a szivar méretét, alakját, külső megjelenését, struktúráját és vastagságát. Ha ezek nem felelnek meg a szigorú előírásoknak, akkor nem fogadják el a szivarsodró munkáját, akiket egyébként darabszámra fizetnek.